A Kanada Napján arra az 1867-es júliusi reggelre emlékezünk, amikor a Brit Észak-Amerika Határozat életbelépésével, Kanadát négy tartományból álló, egyetlen országgá kiáltották ki. 2020. július elsején Kanada az ország a 153. születésnapját ünnepli.
A Nova Skócia gyarmatainak egyesülésével megszületett büszke állam egy ideig még törvényi és politikai függőségben maradt a Brit Parlamenttel, ám az évtizedek múlásával ez a viszony egyre-inkább elcsökevényesedett, majd teljesen megszűnt az 1982-es Kanadai Alkotmány lefektetésekor.
Magát az ünnepet még sokáig nem szedték nagy, piros betűkkel a kalendáriumokban, az átlagos kanadaiban egészen a 20. század elejéig elsődlegesen a brit identitás érvényesült, ami persze csak mérsékelt érdeklődést váltott ki a kanadai hazafiasság karakteres megnyilatkozásaival szemben. Hivatalos ünnepségre egészen 1917-ig, a konföderációs arany évfordulóig nem is került sor, ahogy a rákövetkező évtizedekben továbbra sem. A ma tehát már, a Föld majdnem összes pontján tűzijáték fényben tündöklő juharleveles lobogó virtusa hozzávetőlegesen csak a II. világégést követő korszakból eredeztethető.
1958 július 1-ére a kanadai kormány már nagyszabású állami rendezvényekkel készült, ettől kezdve vált évenkénti látványossággá a Parlament Hill-en megrendezésre kerülő színes ünnepség is, amelyet tűzijáték és az egész éjszakán át tartó zenés-táncos mulatság követ szerte az egész országban. Az országgá egyesülés centenáriumára való készülődés szintén elhanyagolhatatlan mérföldköve a hamisíthatatlanul kanadai érzelmek öntudatra ébredésének, 1967. július 1-e már a független Kanada igazi születésnapjává érett a parlamentben és a kanadai polgárok szívében is. A hatvanas évek végére egyértelművé vált, hogy a nemzeti lobogó látványától fellobbanó büszkeség elvonatkoztathatatlan az állam mindennapi életének multikulturális tényeitől, Kanada a patriotizmus egy olyan ritka útját választotta, amely a minden mást elemésztő befelé égés helyett, a mindent eggyé ötvöző türelem és felelősség lángjává vált.
A ˝mindenki ünnepe˝
Ettől a nemes elvtől vezérelve, a kezdetben még csak Ottawában megrendezésre került multikulturális koncertek, rövid időn belül Kanada Fesztiválként híresültek el, mely évtizedek óta elválaszthatatlan részét képezi a július 1-ei nemzeti ünnepnek. Kanada Napján a társadalom legkülönbözőbb közösségei és csoportjai egymást ünneplik, együtt. A legnagyobb városoktól kezdve, a legparányibb indián falvakig zene, és barbecue illat tölti meg a levegőt. Az utcán bemutatott zenés műsorokat tengeri és légi parádé kíséri, a Kanadában új hazára találtakat külön állampolgársági ceremóniával köszönti az ország.
Amilyen sikeresen felvette a harcot az etnocentrizmus ellen, éppen olyan decentralizált maga az államünnep is. A Kanada Nap köszöntésére egyszerűen semmilyen sztenderd forma, vagy elengedhetetlen ünnepi szokás, recept nincs, bár az események fókuszában általában Ottawa található. A társadalom tagjainak roppant sokfélesége ellenére, az ünnep akkor is súrlódások nélkül zajlik, ha nem mindenki ugyan azt a színű papírlobogót lengeti, vagy nem ugyan úgy festi ki az arcát. Ebben semmi ellentmondásosat vagy botrányosat nem látnak sem az őslakosok, sem a francia-kanadaiak, sem az angol-kanadaiak.
A Kanada Napot évente megünneplik Londontól Sydney-ig, a Hong-Kong-i kanadai közösség ma éppen úgy ünnepel, mint a budapesti. A New York állambeli Buffalo július első napjaiban, az ontarioi Fort Erie-vel közösen rendezi meg a Barátság Fesztivált, összekötendő a három nap múlva esedékes amerikai Függetlenségi Napot a Kanada Nappal. Az ünneplésből hazánk is alaposan kiveszi a részét, Kanadában jelenleg több mint 315 ezren vallják magukat magyar származásúnak, a két ország közötti kapcsolat története egészen a 19. század végi bevándorlási hullámokig nyúl vissza. Sokat köszönhetünk észak-amerikai barátunknak ’56 kapcsán is, a forradalom után Kanada több mint 37 ezer magyar menekültet fogadott be, a függetlenségért vívott harcunk 50. évfordulójának alkalmából a kanadai képviselőház egyhangúlag elfogadott határozatban nyilvánította tiszteletét.
Kanada Nap, nekünk
Egy korábbi montreáli Canada Day ünneplés, többek közt magyar felvonulókkal
Peller Anna és a kanadai himnusz magyarul
Peller Annát a kanadai és az amerikai magyarság „Az év Hangja” kitűntetéssel jutalmazta 2009.-ben. Peller Anna, történelmet alkotott, amikor a kanadai himnusz magyar változatát elénekelte, amelyet Kántor Pál fordított le anyanyelvünkre énekelhető formában. Itt élünk Kanadában, és ha angolul, vagy franciául nem tudjuk énekelni befogadó hazánk himnuszát, hát akkor hálánkat, szeretetünket mutassuk meg azzal, hogy anyanyelvünkön énekeljük el a kanadai himnuszt.
[divider]
Egy formabontó, modern változatát is meghallgathatjuk a kanadai himnusz alapjaira íródott zenével, illetve a videó végén a magyar himnusz is feltűnik.
[divider]
[adrotate banner=”7″]
[adrotate banner=”13″]