Ötvenedik évfordulóját ünnepelte a montreáli Gyöngyösbokréta együttes. A tánccsoport 1966-1967-ben alakult a montreali Magyarok Nagyasszonya Plébánia közösségében. A most 93 éves Torontóban élő Farkas Mária alapítója és 1987-ig a csoport vezetője volt, aki a családjával látogatott el a montreáli ünnepségre.
A csoport nagyszabású előadása június 3-án a McGill Egyetem Moyse Hall színháztermében lett megtartva, ahol nem csak az együttes három korcsoportja lépett színpadra, hanem régi táncosok is visszatértek az elmúlt évtizedek egy-két sikerszámát feleleveníteni.
Az együttes inspirációját Kodály Zoltán híres idézete fejezi ki legjobban:
« Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. »
Nos, ezt a visszaszerzési munkát a Bokréta már félévszázada kitűnően folytatja. Az előadáson például hatévestől hatvanévesig négy nemzedéket láttunk de tulajdonképpen öt csoportot látott a közönségünk. A gyerekeinket, az ificsoportunkat, a felnőtteket és a visszatérő régi táncosokat, akik a Gyöngyösbokréta két különböző korszakából hoztak vissza egy-egy műsorszámot.
Csodálatos gyerekcsoportunk van. A szülők javarészt erdélyiek, így talán nem véletlen, hogy a gyerekek felcsíki játékokat és táncokat mutattak be.
Ificsoportunk viszonylag új, csak két éve létezik. Így is párját ritkítja. Részben azért,mert egyáltalán létezik – tudniillik a 12 vagy 13 kanadai magyar tánccsoport közül alig három-négynek van ificsoportja. A hagyomány átadása általában a tizenéveseknél szakad meg. De azért is egyedi a csoportunk, mert több a fiú mint a lány. Az ifik a szegedkörnyéki falvak és tanyavilág régies táncát, az oláhost mutatták be.
Felnőtt táncosainkról joggal mondhatjuk, hogy ők Észak-Amerika legszínvonalasabb csoportja. A felnőttek repertoárja képezte az előadás oroszlánrészét. Tánckincsük ezúttal eléggé Erdély-centrikus volt. Mezőségi, székely es kalotaszegi táncokat vittek színpadra, valamint a szászcsávási cigányok virtuóz táncát. De volt magyarországi hagyomány is – ugrós, kanásztánc, üveges és csárdás a Mezőföldről.
Régi táncosaink pedig szeretettel kapcsolódtak a műsorhoz. A közönség idősebb része biztos ismerős dallamokat hallott és arcokat látott a Háromugrósban. Az estét a Bokréta örökzöld sikerszáma, a Szatmári Táncok zárta, méghozzá egy meglepetéssel bővítve, mert a nyolc pár visszatérő régi táncoshoz még hat pár csatlakozott a felnőtt csoportból és így 28 táncos ünnepelte szatmári táncokkal a Bokréta 50. évfordulóját!
A Kanada Világa portál még sok-sok szép és kerek évfordulót kíván a Gyöngyösbokréta tánccsoportnak, amely hűen és magas színvonalon reprezentálja Montréalban, illetve egész Kanadában a sokszínű magyar néptáncot, és a hagyományos népi játékot.
Köszönjük a beszámolót Dreisziger Kálmánnak, a tánccsoport vezetőjének. Fotók: Nagy Attila
[adrotate banner=”7″]
[adrotate banner=”13″]