KV | A „lányom nélkül soha” című regény megannyi meghurcolt nőnek adott erőt, hogy a világ elé tárja saját történetét. A story egy családról szól, ahol az iráni férj elviszi feleségét és négyéves lányukat Iránba a férfi családjához. Előtte megesküszik feleségének, hogy nem lesz semmi bántódásuk, ha úgy döntenek, bármikor nyugodtan visszatérhetnek hazájukba. Hazudott. A nő álma a boldog családi életről azonnal szertefoszlik, amint rádöbben, hogy egy zsarnoki és erőszakos férfi túszai lettek a férfi országában.
Ehhez hasonló élethelyzetet ismerhettünk meg tavaly a Duna Televízió egyik riportjából, amely bemutatta annak az anyukának a harcát, aki Kanadában küzd a kislányáért immár másfél éve. A történetről a Kanada Világa hírportál is beszámolt és akkor megkérdeztük az édesanyát, majd pedig az édesapát arról a nem könnyű helyzetről, amit a Csellengők című műsorban láthattunk. Most, egy év elteltével kíváncsiak voltunk arra, hogy hol tart jelenleg ez az ügy, és újra megkerestük az anyukát és az apukát is.
[highlight]Előzmény: Tündérmesének indult, de rémálommá vált – Marianna Kanadában küzd a gyermekéért[/highlight]
KV: Marianna, kérem mondja el, hogy jelenleg hol tart a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos bírósági tárgyalások sorozata, és mi változott a tavalyi riport óta az életükben?
-Mielőtt belekezdenék abba, hogy mi történt az elmúlt egy évben, pár észrevételt szeretnék megjegyezni az apuka korábbi közleményéhez, amihez eddig nem reagáltam: Számomra érthetetlen, hogy az apuka egy magyarországi ügyvédet bízott meg márciusban a Kanada Világa hírportálon megjelent közleménye megírásával, akinek valószínűleg nem sok fogalma van az ügyünkről. Mégis kiadott egy, az apuka által kitalált igazságot közleményként, miszerint én az apuka tudta nélkül akartam volna elvinni a Magyarországon született gyermekemet Kanadából, és ez vezetett volna a rendőri intézkedéshez, ami azt eredményezte, hogy a babát elvették tőlem! Sajnos az ügyvéd úr nem vette a fáradtságot, hogy elolvassa a cikket, vagy megnézze a Duna TV riportját, hogy mire ír közleményt, illetve, hogy leellenőrizze ügyfele hitelességét, hiszen elég lett volna csak a bírósági papírokba betekintenie, de sajnos ezeket nem tette, ami érthetetlen számomra.
2014. március 7.-én az apuka közleményének megjelenése után pár órával történt meg az első döntésképes bírói tárgyalás 8 hónap után, ahol is a babát már nekem ítélték. Egyik héten 4 napra, a másik héten 5 napra, felváltva. Egészen pontosan az egyik héten szerda reggel 10 órától csütörtök este 7 óráig, majd péntek reggel 10 órától szombat este 7 óráig. (A másik héten vasárnap este 7 óráig.) Tehát annak ellenére, hogy a bírósági per folyamatban van, mégis többet lehet nálam a gyermek! Ez nagy előrelépés a tavalyi állapotokhoz képest, de apuka megnehezíti a bírói döntést azzal, hogy a gyermek átadását direkt másik városba tette, hogy messzire kelljen mennem a babáért. Hétvégeken több mint másfél órát utazom három különböző autóbusszal -télen hóban és fagyban, nyáron hőségben vagy éppen szakadó esőben mire odaérek Bramptonba, holott Apuka is, én is, Mississaugában lakunk. ( neki van autója, én buszozom, és mindig hozom-viszem az üres babakocsit a láthatás előtt és után) Én még csak-csak kibírom a hosszú utat és a kőkemény mínuszokat a buszokra várva, de egy hároméves kislányt feleslegesen nem kellene ilyen tortúrának kitenni folyamatosan.
Az ezt megelőző időszakban három alkalommal békítő tárgyalások voltak csupán, ahol nem is születhetett birói ítélet. A tények úgy gondolom magukért beszélnek. Fontos kiemelnem és leszögeznem, hogy minden szó a cikkben és a videóban (Duna Televízió, Csellengők riportja) ami elhangzik igaz, és természetesen bizonyítékokkal alá is támasztható.
Röviden újra az előzményekről | bővebben itt>>
2013. június 4.-én az apukával együtt mentünk ki a torontói Pearson repülőtérre, az apuka nővére és annak barátja kíséretében. Az apuka intézte a repülőjegyeket, sőt a sajátját is megmutatta, hogy együtt utazunk Magyarországra. Hozta még a bőröndjét is, eljátszva a szerepet , hogy a terve hiteles legyen és azt gondoljam, hogy valóban együtt utazunk. Az apuka intézte úgy, hogy a turista vízumomat nem hosszabbítja tovább, és nem házasodunk össze az 5 év jegyben járás után sem, hogy ne is tudjak maradni Kanadában, de ezzel egy időben viszont a kislányunk kanadai állampolgárságát a hátam mögött megkérte, sőt meg is kapta a tudtom és beleegyezésem nélkül. REJTÉLY, hogy ez így legális-e. Csak megjegyzem, időközben apuka házassági levelét is megtaláltam, holott állítólag sosem volt nős, ezek után szintén gyanakvóan kérdezem, hogy elvált-e valaha egyáltalán?
A repülőtéren semmiféle rendőri intézkedés nem történt, csupán annyi, hogy engem segítettek a babával egy hajléktalan szállóra, menhelyre eljutni, még a taxit is kifizették, sőt tanáccsal támogattak, hogy maradni tudjak az országban a vízumhosszabbítás megkérésével, – minderről reptéri jegyzőkönyv is készült.
Az apuka 5 nappal a tervezett elutazásunk előtt titokban beadott a bíróságra egy gyermekelhelyezési tárgyalásra kérelmet, amiben az állt, hogy a gyermek az országot addig nem hagyhatja el, míg nem születik döntés. Ezt a papírt használta fel a reptéren, amikor közölte, hogy nekem viszont mennem kell! Repüljek el egyedül, de a baba és ő maradnak. Azonban amikor látta, hogy nem vagyok hajlandó a 18 hónapos babámat elhagyni, otthagyott a reptéren és visszarohant a bíróságra új, sürgősségi eljárást kérni, hogy a kislányomat elvehesse tőlem. Ennek eléréséhez azt hazudta, hogy én, az anya ki vagyok utasítva, deportálva az országból, sőt agresszív vagyok és veszélyes a babára nézve. A bíróság azonnali eljárás alatt így az apukának ítélte a gyermek gyámságát IDEIGLENESEN, anélkül, hogy engem bárki megkérdezett vagy megnézett volna, hiszen nem tudhatták, hogy mindez a bemondásra történő állítás igaz-e.
/A törvény alapján két esetben vesznek el anyától gyermeket, ha az anya drogos, illetve alkoholista, vagy ha az anya agresszív … Az apuka az utóbbival próbálkozott, gondolom ügyvédje tanácsára. /
A fentiek ismeretében nem értem, hogyan állíthatja bárki is, hogy én el akartam volna rabolni a saját gyermekem, vagy hogy bármi törvénybe ütköző dolgot elkövettem volna. Több embertől is azt hallom vissza, hogy apuka állítása szerint, ha elutazom anno Magyarországra, soha többé nem látta volna viszont a kislányát, ezért tette mindezt velünk. Nonszensz és nem logikus állitás a részéről, hiszen egymillió más megoldás létezhetett volna amit válasszon, ha a kislányunkat Kanadában akarja tartani, nem beszélve arról, hogy ha hazamentünk volna, miért is ne láthatta volna viszont a picit? 5 éve folyamatosan repkedett Magyarország és Kanada közt az apuka és ismeri a lakcímet is. Csak rajta múlt, hogy legálisan Kanadában élhessünk egy családként. Intelligens emberek leülnek és megbeszélik egymás közt, ha valamiben nem értenek egyet, de nem ILYEN módot választanak, ahogy apuka tette. Ráadásul aggodalommal tölt el, hogy apuka azóta is különböző társkereső oldalakon hirdeti magát és nagyjából 2- 3 havonta más és más hölgyeket hív ki magához babysitter / barátnő szerepre. Nem gondolom, hogy ezzel jót tesz a babának.
Kislányom egy hete, november 8.-án lett három éves és az idei születésnapot már együtt ünnepelhettük boldogságban! Az ügy sajnos még folyik a bíróságon, de ha lassan is, az idő nekem és a kislányomnak dolgozik, és az igazság ki fog derülni a bíróság számára is.
Az első cikk úgy ért véget tavaly, hogy az édesanya egy magyar családnál lakhatott azért cserébe, hogy vigyázott a család 15 hónapos kislányára.
Mi történt azóta?
Ennél a családnál addig lehettem, amíg megszületett a második kislányuk, és a magyar nagymama megérkezett hozzájuk. Ezek után ő látta el a segítséget, így rám nem volt szükség tovább, de a baráti kapcsolat a családdal megmaradt. Mivel időközben az ügyvédem segítségével beadtam az emigrációhoz az állandó vízumhosszabbítgatás kiküszöböléséhez szükséges „Humanitarian and Compassionate Ground” nevű kérelmet, (azaz „az emberi jogokra és együttérzésre való tekintettel” az országban maradási kérelmet) így a kanadai állam biztosított számomra egy az állam által fizetett ügyvédet a továbbiakra.
Kap valamilyen anyagi támogatást a kanadai államtól?
A gyermeknevelési támogatást az apuka veszi fel, amiből nem juttat a kicsi számára, amikor velem van. Némi kis anyagi segélyt kapok az államtól havonta, ami épphogy elég arra, hogy tudok bérelni egy kis pinceszobát (Basement) 2013. decemberétől, ahol a kislányommal ellakhatom. Mindezt az emigráció döntéséig, illetve a gyermekelhelyezési bírósági per ideje alatt. Sajnos munkavállalási engedélyre, egészségbiztosításra nincs jogosultságom amíg az emigráció nem dönt a státuszomról az országban, de legalább maradhatok és ha mostoha körülmények között és igencsak korlátozott lehetőségekkel, de küzdhetek a gyermekemért tovább. Óriási siker és jelzésértékű, hogy ilyen korlátozott státusszal és nehéz körülményekkel is már most nálam lehet több időt a gyermekem, mint a kanadai állampolgársággal rendelkező apukánál, amit az elmúlt egy év alatt sikerült elérni a bíróságon. (Emlékeztetőül: A legelején a bíróság azonnali eljárás alatt az apukának ítélte a gyermek gyámságát ideiglenesen, kizárólag az apuka állításai alapján. Ez később úgy módosult, hogy heti három alkalommal, két órákat lehettem a babával egy McDonald’s-ban. Mostanra pedig az egyik héten 4 napot, illetve másik héten 5 napot lehet velem a pici.)
Hány tárgyalás volt ebben az évben és mikor kell legközelebb megjelenni a bíróságon?
A bírósági eljárás folyamatban van. Ez év március 7. óta még kétszer voltunk a bíróság előtt, de sem változás, sem más döntés nem született, mivel az apuka nem teljesíti a bíróság utasításait, például nem adja be a kereseti kimutatását és adóbevallásait, húzva ezzel az ügy előre menetelét. A következő tárgyalás 2015. február 17 -én lesz. Az apuka mindent elkövet, hogy megnehezítse az életemet itt Kanadában, hogy arra kényszerítsen, hogy feladjam és hazamenjek a baba nélkül Magyarországra, de szerencsére sokan akadnak segítő és jó szándékú emberek, akiknek hálával tartozom a segítségért, mert nagyon jól esik, és mert minden támogatás jól jön. (Babaruha, játékok, stb.) – ezúton is nagyon köszönöm nekik!
A Magyar konzulátus vezetősége szintén támogatásukról biztosított, és minden tárgyaláson részt vesznek, követve az események alakulását.
Szomorú, hogy ennek a hosszú procedúrának leginkább a kislányom látja kárát, aki még alig beszél és nem szobatiszta, de lelkileg őt is nagyon megviselte és megviseli a mai napig mindaz ami történik. Magyarországon a családom is sokat szenved a történtek miatt. Szüleim és testvéreim hatalmas anyagi adósságba kényszerültek, amikor egy kanadai ügyvédet kellett felfogadnunk az ügy kezdetekor és a mai napig ennek terhét cipelik vállukon, megnehezítve a mindennapi megélhetésüket. Nem is beszélve a mentális fájdalmakról, amit ők is átélnek a lehetetlen helyzetünk miatt.
Családomnak és mindenkinek hálásan köszönöm a támogatást, akik mellettem állnak ebben a különös és igen nehéz, embert próbáló időszakban. Imádkozom a Jóistenhez, hogy az ügynek hamarosan vége legyen és mindenkinek megfelelő döntés szülessen, mert így most senkinek sem jó. Legfőképpen nem egy 3 éves kicsi, ártatlan gyermeknek.
[divider]
Az apuka nem kívánt reagálni a megkeresésünkre
A történet teljességére törekedve mindenképpen szerettük volna egyazon írásban megszólaltatni a másik felet is, vagyis az apukát, hogy ő miképpen élte meg az elmúlt egy évet a kislányával, és hogyan vélekedik az anyuka által elmondottakról, megtudja-e erősíteni azokat, vagy sem. Ennek megfelelően a jelen cikkünk megjelenése előtt három nappal érdeklődtünk az apukánál is az ügyet érintő kérdésekkel, és előzetesen megismertettük az anyuka fenti nyilatkozatát is, de a kérdéseinkre és az anyuka beszámolójára mindeddig nem kívánt reagálni.
Ezzel együtt, ahogy korábban, úgy ezután is folyamatosan biztosítjuk a lehetőséget az apuka számára, hogy bármikor elmondhassa a történetet a saját szemszögéből, amikor csak szeretné.
[adrotate banner=”7″]
[adrotate banner=”13″]