KV | Toronto – „Sajátos módját választotta a gyermekrablásnak egy Kanadában élő magyar származású férfi, aki Interneten keresztül több nőt is szédített. Így ismerkedett meg a 44 éves Szabó Mariannal is, -aki Siófokon élt szülei házában, és a kanadai-magyar férfi szintén élt ott egy kis időt velük. Aztán lett egy közös gyermekük és a férfi azzal csábította el Őt Kanadába, hogy kint lesz nagy lakodalom és itt is, ott is élni fognak. Most ott tart Mariann, hogy Kanadában kiszolgáltatva harcol a saját, -ma már két éves- gyermekéért.”- hangozott el a bevezető a Duna TV „csellengők” című műsorában, amelyben Marianna szüleivel készült riport. Ennek nyomán a Kanada Világa hírportál is megkereste Mariannát, hogy mondja el véleményét a riporttal kapcsolatban, mesélje el történetét és küzdelmét, amit gyermeke visszaszerzéséért folytat és figyelmet irányítsunk arra, hogy mások ne kerülhessenek hasonlóan megalázó, embert próbáló helyzetbe. Reméljük, hogy az alábbi történetet megismerve, – akár olvasóink segítségével, ötletekkel, támogatással – Marianna visszakaphatja életét és kislányát, Klaudiát, ha ennek megvan az alapja. Marianna párjának véleményére is kíváncsiak vagyunk és lehetőséget biztosítunk számára is, hogy elmondja az ő verzióját.

Szabó Marianna története:
2013. június 5 óta nincs velem a kétéves kislányom, Klaudia…..
Amióta megismertem a kanadai magyar vőlegényem, Steve T-t. 2008-ban, az élet, -mint egy rosszízű szappanopera, úgy zajlott…, mégsem hittem volna, hogy egy valóságos rémálommá avanzsál… – Mondta Marianna.
5 éve tartó kapcsolatunk mesésen kezdődött, egy hónapi ismeretség után megkérte a kezem, én négyszer utaztam ki Kanadába, ő pedig 15 alkalommal Magyarországra, ebből ötször az édesanyját is magával hozta. Szerelmünkből kettő gyermek született, sajnos az első kisfiunk beteg volt, így születésekor meghalt. Klaudia kislányunk -éppen ma két éve- 2011. november 8-án Magyarországon, Siófokon jött világra. Apuka eljött a szülésre majd egy hónap múlva tért vissza Kanadába. Héthónapos koráig a babát Magyarországon neveltem boldogságban, szeretetben, szüleim házában, de különálló, gyönyörű, háromszobás lakásomban, mígnem az apuka és az ő édesanyja, Júlia T. 2012. májusában eljöttek értünk. Együtt utaztunk ki 2012. Június 6-án Kanadába, sőt 300 kg személyes dolgaimat (ruhák, cipők, könyvek, stb ) kiküldtük hajón , hiszen a terv az volt, itt kint összeházasodunk, egy családként élünk tovább, az én drága, kedves szüleim mintájára,, akik 52 éves házasok.
Kiérkezésünk után Steve elvitt engem a házassághoz szükséges szponzori orvosi vizsgálatra is, sőt Kubai nászutat terveztünk nyár végére. De sajnos a 71 éves nagymama , -aki soha nem élt külön a fiától, – sőt 27 év kanadai élet után sem beszél angolul – nem tudott elfogadni másik nőt a fia mellett! Folyamatos féltékenykedései, ármánykodásai, kritizálásai megnehezítették az amúgy is honvággyal teli életem itt az új országban. Bárhova mentünk, a nagymama jött velünk, fiát manipulálta állandó véleményével. Így nem csoda, kapcsolatunk a párommal lassan megromlott.
Lelki terror és a kontroll nyomása alatt
Egy évig mentálisan bántalmazottként éltem házukban, soha sehova nem mehettem egyedül, pénzem, saját telefonom nem volt, állandóan ellenőriztek, ha a szüleimmel beszéltem Magyarországon, a házi telefonon, vagy a párom laptopján a skype-on, mindig volt mellettem valaki, hogy figyelje, mit mondok… sőt a számítógépre kémprogram lett telepítve, minden egyes leütött betűt elmentett, így még a jelszavaimat is mindet tudták. Párom ellenőrizte az Emailjeimet, facebookos levelezéseimet is. A legtöbbet hallott mondat, amit kaptam „ Nekem kuss a nevem, mert nem fizetek rezsit !” Orvoshoz sosem mehettem, mivel turistaként pénzbe került volna. Kislányom nevelése, szeretete sok erőt adott hogy elviseljem a csalódást és a hétköznapok bántalmazásait.
Egy év után a tartózkodási engedélyem, vízumom lejárt. A terv az volt, hogy hazamegyünk egész nyárra kislányommal , s az apuka is jön három hétre, majd ha ő visszajön Kanadába, vesz egy nagyobb házat, ahol a 71 éves nagymama külön él majd tőlünk a 35 éves magyar barátjával.
2013. május 15-en a nagymamával nagy vitába keveredtem, mikor is megkérdeztem a páromat, megvette –e már a repjegyet magának, hiszen az én és kislányom repülőjegye megvolt már, párom kiérkezésünk óta háromszor hosszabbította. A nagymama dühös volt rám a kérdésért, szerinte semmi közöm hozzá, hogy a fia vett-e repülőjegyet vagy sem! Kifogásolta, mint mindig a gyermeknevelési módszereim, hogy nem bántom a babát, mert szerinte nem nevelem elég szigorúan, ezért nem fogad szót, mert nem verem meg a kezét, vagy a babát. Vitánk hevében a nagymama azt üvöltötte, mindegy mit mondok, teszek, úgyis meg van a tervük, ügyvédi segítséggel, hogy deportálva legyek és a baba pedig itt marad örökre. Nagyon megijedtem ezek hallatán,sokkot kaptam, mert már előtte is fenyegettek hasonlóan, de most úgy tűnt, tényleg komolyan ezt tervezik. Az indulatok elszabadultak, anyósom elkezdte tépni a hajam, leköpött. Utcára kidobálta a táskáim, cipőm, nagyon csúnyán hajba kaptunk, ezért a párom beültette anyját az autóba és elvitte otthonról. Én ekkor gyorsan felhívtam a szüleim Magyarországon és mindent elmeséltem, így anyukám megkereste másnap a Magyar Konzulátust, s a Magyar Igazságügyi Minisztériumot segítségért. Azonban a kedélyek a vita után elcsitultak, mindenki kedves lett velem s azt hittem, minden rendben.
Előre kitervelten akarták végleg elszakítani az anyukát kislányától

2013. június 4-én együtt mentünk ki a reptérre taxival, hogy hazautazzunk tervek szerint Magyarországra. Apuka megmutatta a 3 hétre szóló repülőjegyét, hozta a bőröndjét is. Elkísért bennünket az apuka barátja és apuka nővére is . Regisztrációkor azonban hirtelen elment, hozott magával két rendőrtisztet, és átadott egy bírósági papírt, hogy a kislányért elhelyezési pert indított, s mivel kanadai állampolgárrá tette a hátam mögött, a gyermek nem hagyhatja el az országot! Eközben engem viszont tolt, hogy én menjek, repüljek el, hisz a vízumom lejár, és a repjegyem is. Mindenáron azt akarta, hogy hagyjam el az országot! Hagyjam el egyedül! Kétségbeesésemben eldobtam a táskáim, megragadtam a babakocsit a babával és a női mosdóba rohantam, ahol sírógörcsöt kaptam. Próbáltam szüleimet a magyar telefonomon felhívni, de a párom letiltotta, hogy ne tudjam használni. Ezután egy személyzet segített megkeresni a reptéren a bevándorlási irodát, ahol leellenőriztettem, hogy valóban a kislányom kanadai állampolgár is lett. Kértem a rendőrtisztek segítségét, hogy nem akarok elrepülni a baba nélkül, hisz 18 hónaposan, még soha nem volt nélkülem, hogy mehetnék el , hogy hagyhatnám itt??? Hosszú 5 óra reptéri várakozás után végül elküldtek minket egy menhelyre, shelterbe.
A Menhelyen, Klaudia nélkül
Másnap este a shelterben azonban megjelent az apuka egy bírósági határozattal, amiben az állt, hogy az apuka szerint veszélyes vagyok a babára nézve, miszerint: „soha nem adtam neki enni, agresszív vagyok és hasonlóak, s hogy Kanadából deportálva lettem„, csupa igaztalan vád, hogy megalapozza a gyermek elvételét. Ezen az úton az apuka megkapta a baba ideiglenes gyámságát, sürgősségi elbírálás alatt, anélkül, hogy engem bárki meghallgatott volna, megnézett volna. A sok hazugságot elhitték neki!
A babát 14 hónapos koráig anyatejjel tápláltam, eddig csak én láttam el, és nem vagyok sem agresszív, sem idegbeteg.

Mindezek után a menhely segítségével beadtam a vízumhosszabbítási kérelmet, ügyvédet fogadtam, aki segített, hogy a babát heti 3 alkalommal láthattam 2 órát egy Mc Donald’s étteremben. Augusztusban pedig egy kedves magyar család befogadott a házába, 15 hónapos kislányukra kell vigyáznom minden nap, míg dolgoznak, cserébe a szállásért, ételért.
Mai napig úgy érzem, mindez csak egy rémálom, felébredek, és nem lehet igaz, ha már az első gyermekem elveszítettem, a Jóisten nem engedheti, hogy a másodikat elveszítsem, csak mert az apa és családja gonoszul ezt tervezte el ! Nem, a Jóisten ezt nem engedi meg , vissza fogom őt kapni, én vagyok az anyukája, a szerető, gondoskodó anyukája.
Szabó Marianna | Torontó | 2013. november 8.
Video: Youku
[divider]
Születésnap egymás nélkül
2011. november 8.-én azaz éppen ma két éve született meg Klaudia. Leszámítva a McDonald’s-ban történő rövidke találkozásokat, a kislány június 5.-e óta kénytelen nélkülöznie édesanyját, és ma is külön „ünnepli” anya és kislánya a második születésnapot. Idegenben, a hazától távol, egymástól csupán néhány tíz kilométerrel elszakítva.
(A fotókon a kislányt Klaudiát, valamint az Apját személyiségi jogai végett retusáltuk.)
[divider]
FRISSÍTÉS 1.
Ma, 2014. március 7-én – éppen négy hónapja a fenti cikk megjelenését követően – az édesapa is elküldte álláspontját, amely ITT olvasható. A mi reakciónkat az édesapa közleményére pedig ITT olvashatják.
FRISSÍTÉS 2.
http://kanadavilaga.com/2015/09/15/szabo-marianna-kalvariaja-video/
[adrotate banner=”7″]
[divider]
[adrotate banner=”13″]