Ha Kanadába vándorolt magyarországi romákról hallunk, akkor szinte azonnal a bűnözőkre asszociál mindenki. Olyanokra akik rezet lopnak, vagy éppen más roma társukat Magyarországról kicsalva csicskáztatásból tartják fent magukat. A Kanada Világa ezt a negatív képet kívánja egy kicsit eloszlatni, hiszen nem minden kanadai -magyar roma folytat bűnöző életmódot, sőt vannak akik igen szép sikereket érnek el a sport területén, jelen esetben az ökölvívásban.
[adrotate banner=”7″]
Bordás István még csak 14 éves, de már több csodálatos eredményt ért el az új hazájában. Legutóbb március 2.-án St-Hyacinthe, Quebecben lépett a szorítók közé. A kanadai bajnokságban -vagyis a Junior, Youth Canadian Championships and Final Team Selection –nevű veresenyen lett Bronzérmes a 50 kg-os súlycsoportban. István nem rezet gyűjt hanem sokkal inkább a bronzokat, ezüstöket és aranyakat szereti, mégpedig érem formájában. Egyrészt sokkal szebben is csillognak mint a réz, másrészt bizonyítja, hogy a kitartó munkával és elszántsággal igen is lehet sikereket elérni romaként is -Kanadában.
István 1997. decemberében született Miskolcon és egy jó ideig a miskolci József Attila telepen élt testvérével -Márkkal(15), édesanyjával és nagyszüleivel- együtt, olyan embertelen körülmények között, ahol például vezetékes víz, illetve angol WC sem volt. 2000-ben aztán a család kiegészült a nem roma származású Norberttel, aki István nevelőapukája lett. Ezután megszületett a közös gyermek, vagyis Barbara(9) is. 2004.-ben Norbert édesanyja meghalt, így e szomorú esemény teremtette meg azt a lehetőséget, hogy az üressé vált önkormányzati panellakásba költözhessenek át a cigánytelepről. A kicsi István ekkor egy vegyes -roma és nem roma iskolába került, de nem volt problémamentes ez az időszak számára, ezért baráti tanácsra szülei úgy döntöttek, hogy beíratják birkózni. Itt Görcsös József lett az edzője akinek köszönhető, hogy István a tiszteletet és a fegyelmet is megtanulta a közdelem mellett. Egy edzőváltás miatt a birkózás nem folytatódott tovább, de egy kis szünet után 2008-ban a A Justitita SE Boxing szakosztályában az ökölvívás lett István új szenvedélye. Annyira megkedvelte ezt a sportot, hogy télen-nyáron nagy lelkesedéssel járt az edzésekre és beleadott mindent. Több bemutató meccs és kisebb versenyek után 2010 szeptemberében jött a Serdülő Ökölvívó Magyar Bajnokság Kaposváron, ami már olyan nívós versenynek számított, hogy itt már kötelezően kellett két versenyre szánt igazi mez, ami nem olcsó mulatság. István szülei nem engedhették meg maguknak, de Norbert -a nevelőapuka egy hirdetést látva felkereste a kuzdoter.com tulajdonosát -Perutek Jánost, aki szinte ingyen biztosított 2 mezt István részére, amit le is juttatott Kaposvárra a versenyre.
Sajnos anyagi okok miatt ezen a versenyén sem tudtunk ott lenni, amihez szegény gyermek már hozzá szokott. Én az edzőjével telefonon beszéltem és ő mondta,hogy sportpolitikai okokból -mivel kicsi és szegény az egyesületük- nem tudják „kényeztetni” a bírókat, ezért eleve esély sem volt a győzelemre. Végül 6. lett István, amire mi máig büszkék vagyunk hiszen tudjuk, hogy honnan érte el ezt az eredményt. – mondta Norbert, a nevelő apa.
Ez volt az utolsó nagy verseny, mielőtt a család 2010 decemberében elhagyta Magyarországot, és Kanadába utazott egy jobb élet reményében. Torontóban minden idegen volt számukra, de az első lépések egyike természetesen az volt, hogy edzőtermet találjanak Istvánnak. Rövid keresés után az Atlas Boxingra leltek a magyar-házban. Mivel a 100 dolláros tagsági díjra nem tellett, így István saját maga kezdett el havat lapátolni, hogy összegyűjtse a pénzt. Ő maga 13 éves létére lapátot fogott, hogy tovább folytassa kedvenc szenvedélyét, a boxolást. Itt Adrian és Armand Teodorescu irányitásával kezdett edzeni. Több bemutató és felhozó meccs után eljött az Ontario Boxing Championships ahol Male Novice Cadet B csoportban aranyérmes lett 49-52 kg-os súlycsoportban.
Az aranyérem talán még jobban feltüzelte Istvánt, és tovább folytatta a felkészüléseket. Az iskola után minden nap egy óra buszozást követően ér be az edzőterembe. Tehát sok szabadideje nem is marad, de a bunyó mindennél fontosabb. A sok edzés, után újabb verseny következett St-Hyacinthe, Quebecben. A már fentebb említett múlt hétvégi Junior, Youth Canadian Championships and Final Team Selection 19-12-es pontozásos vereséget szenvedett István, de ezzel is bronzérmes lett.
Természetesen az eredmény is nagy bravúr volt, de számomra a legnagyobb dolog,hogy minden meccsét egyedül vívja meg, mivel sajnos anyagi okok miatt továbbra sem tudjuk elkísérni a versenyekre -mondta Norbert.
Hogy miért kellett Magyarországról elmenekülnie a családnak az egy másik történet. Mindenesetre István továbbra is minden nap keményen edz, és ha kitartóan folytatja a küzdelmet akkor az is előfordulhat, hogy egyszer kanadai színekben olimpiai érmeket fog gyűjteni Kanada számára. Az álmok eléréséhez kitartást és sok sikert kíván a KanadaVilága.com szerkesztősége is.
[adrotate banner=”2″]
Remzső László | Kanada Világa